Kovács Mária-Márta: KINCS VAGY HASZNÁLATI TÁRGY
Betekintés az erdélyi ötvösség világába
Előadásunkkal az erdélyi ötvösség világába kalauzoljuk önöket, egy olyan világba, amely egyházi és világi számára egyaránt a legértékesebbet termelte. A bemutatott tárgyak révén megismerkedhetnek azzal a két világgal, melyek között nem volt éles határ, ami ma világi célra készült, holnap egyházi rendeltetésű lehetett. Válogatásunkkal a különböző erdélyi ötvösközpontok újkori tevékenységébe nyernek betekintést.
A nemesfémek feldolgozásával foglalkozó ötvösök kezéből minden időben valódi, a szó szoros értelmében vett kincsek kerültek ki. Az egyéni és testületi reprezentáció fontos eszközét képező ötvösművek értékét a 16–17. században, az anyag nemességén túl, a társadalom luxuscikkek iránti fokozott érdeklődése is növelte, de egyben a tőke ésszerű megőrzésének kellékei is voltak egy olyan időszakban, amikor az ingatlan vagyon könnyen értéktelenné válhatott.
Erdély tárgyi kultúráját a 17. században egyrészt az Oszmán Birodalommal, másrészt a protestáns Európával fennálló kereskedelmi és társadalmi kapcsolatai határozták meg: a Portát járó diplomaták, a nyugat-európai egyetemeken, kézműves központokban megforduló diákok és kézművesek új igényekkel és ötletekkel tértek haza. Ötvöseink ezekhez az igényekhez alkalmazkodtak akkor, amikor a legkülönfélébb tárgytípusokat hozták létre.
A kiváló ötvösmunkák értékét növeli, hogy egy olyan világi tárgykultúra hírvivői, melynek gyűjteményei a 20. század folyamán szétszóródtak, töredékük múzeumi gyűjteményekbe, mások műkereskedők közvetítésével külföldi magángyűjteményekbe kerültek.
Kovács Mária-Márta (Kovászna, 1980) művészettörténész, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történelem-művészettörténet szakán szerzett egyetemi (2004), magiszteri diplomát (2005) és egyháztörténeti doktori fokozatot (2010). 2010-től a Maros Megyei Múzeum muzeológusa, majd 2017-től tudományos kutatója, 2016-tól az Erdélyi Református Múzeum muzeológusa. A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem óraadó tanára. Kutatási területei a protestáns egyházművészet, az erdélyi iparművészet, ón- és ötvösművesség. 2005 óta tagja annak a kutatócsoportnak, amelyik az erdélyi református egyházközségek ingóságainak felmérését, kutatását és helyszíni állagmegóvását végzi.
A közel két évtized alatt több mint 600 gyülekezet tárgyi emlékeit vették nyilvántartásba, ennek eredményeiből több kiállítás született, tanulmány, kötet látott napvilágot.